Zsoltárok könyve 115,12-13
Isten tenyerén – 252. rész
„Na, ma prédikálva beszélgetünk?” – kérdezte látogatás alkalmával Dóra lányunkat a kedves néni. “Hát igen! Ma már csak úgy érdemes beszélgetni, hogy közben nem felejtjük el megemlíteni Isten hatalmas tetteit sem” – hangzott a válasz.
Egy Szamos menti kis faluban született. Tízen voltak testvérek. Már csak ő él közülük. Édesanyjuk hívő lélek volt. Minden reggel közösen ezt az imádságot mondták el térden állva: „Én még kicsiny gyermek vagyok, de reményeim már nagyok. Ha felnövök, prédikálok, bűnös világgal szembeszállok. Nekem az lesz legfőbb gondom, hogy mindenkinek elmondom, hogy bűneiből megtérjen, és majd egykor mennybe érjen.”
Most, 85. életévéhez közeledve is pontosan vissza tudja idézni az imádság szavait.
Mivel nagyon messze volt tőlük a református templom, oda nem tudtak eljárni. Ezért anyukájuk vasárnaponként összegyűjtötte az utcában lakó gyermekeket, és bibliai történeteket, imádságokat tanított nekik.
Miközben Dóra lányunk beszámolóját hallgattam mindezekről, csendben megköszöntem Istennek azt a sok hitvalló, naponként imádkozó, gyermekeit is imádkozni tanító édesanyákat és édesapákat.
Mert régen is voltak, és ma is vannak olyan magyar családok, ahol naponként zeng az Isten dicsérete és imádata.
Ó, bárcsak még többen lennénk! Bárcsak beköltözne ebben az új esztendőben még több szívbe, még több családba az igazi istenfélelem, Isten nevének a tisztelete és dicsérete!
„Ilonka néni! Te a templomban laksz?” – kérdezte az egyik kis hittanosom. „Mert tegnap ott sétáltunk el a templomotok előtt.”
Miközben elmondtam neki, hogy pontosan hol lakunk, és hogy a lakásunk egybe van építve a templommal, szomorúan így szólt: „Én már annyiszor kértem anyáékat, hogy egyszer vigyenek el engem hozzátok a templomba. De eddig még mindig közbejött valami.”
Ma így imádkozom:
Mennyei Atyám! Köszönjük Neked, hogy Te gondolsz ránk. Irgalmas és kegyelmes Isten vagy. Nem fizetsz nekünk a mi bűneink és álnokságaink szerint. Jézus Krisztus érdeméért kész vagy megbocsátani minden vétkünket, és megáldani bennünket. Mert a bűnbánó és alázatos szívet Te nagyon szereted.
Jöjj, Szentlélek! Jöjj el minden magyar családhoz, jöjj el minden otthonba. Hozz fényt, hozz világosságot. Adj igaz istenfélelmet. Adj szomjúságot kicsik és nagyok szívébe, hogy ebben az új évben együtt keressünk, szeressünk és szolgáljunk Téged. Ámen
Kertész Péterné Horváth Ilona
református lelkész
2025.01.07.
Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
Isten tenyerén – 252. rész
„Na, ma prédikálva beszélgetünk?” – kérdezte látogatás alkalmával Dóra lányunkat a kedves néni. “Hát igen! Ma már csak úgy érdemes beszélgetni, hogy közben nem felejtjük el megemlíteni Isten hatalmas tetteit sem” – hangzott a válasz.
Egy Szamos menti kis faluban született. Tízen voltak testvérek. Már csak ő él közülük. Édesanyjuk hívő lélek volt. Minden reggel közösen ezt az imádságot mondták el térden állva: „Én még kicsiny gyermek vagyok, de reményeim már nagyok. Ha felnövök, prédikálok, bűnös világgal szembeszállok. Nekem az lesz legfőbb gondom, hogy mindenkinek elmondom, hogy bűneiből megtérjen, és majd egykor mennybe érjen.”
Most, 85. életévéhez közeledve is pontosan vissza tudja idézni az imádság szavait.
Mivel nagyon messze volt tőlük a református templom, oda nem tudtak eljárni. Ezért anyukájuk vasárnaponként összegyűjtötte az utcában lakó gyermekeket, és bibliai történeteket, imádságokat tanított nekik.
Miközben Dóra lányunk beszámolóját hallgattam mindezekről, csendben megköszöntem Istennek azt a sok hitvalló, naponként imádkozó, gyermekeit is imádkozni tanító édesanyákat és édesapákat.
Mert régen is voltak, és ma is vannak olyan magyar családok, ahol naponként zeng az Isten dicsérete és imádata.
Ó, bárcsak még többen lennénk! Bárcsak beköltözne ebben az új esztendőben még több szívbe, még több családba az igazi istenfélelem, Isten nevének a tisztelete és dicsérete!
„Ilonka néni! Te a templomban laksz?” – kérdezte az egyik kis hittanosom. „Mert tegnap ott sétáltunk el a templomotok előtt.”
Miközben elmondtam neki, hogy pontosan hol lakunk, és hogy a lakásunk egybe van építve a templommal, szomorúan így szólt: „Én már annyiszor kértem anyáékat, hogy egyszer vigyenek el engem hozzátok a templomba. De eddig még mindig közbejött valami.”
Ma így imádkozom:
Mennyei Atyám! Köszönjük Neked, hogy Te gondolsz ránk. Irgalmas és kegyelmes Isten vagy. Nem fizetsz nekünk a mi bűneink és álnokságaink szerint. Jézus Krisztus érdeméért kész vagy megbocsátani minden vétkünket, és megáldani bennünket. Mert a bűnbánó és alázatos szívet Te nagyon szereted.
Jöjj, Szentlélek! Jöjj el minden magyar családhoz, jöjj el minden otthonba. Hozz fényt, hozz világosságot. Adj igaz istenfélelmet. Adj szomjúságot kicsik és nagyok szívébe, hogy ebben az új évben együtt keressünk, szeressünk és szolgáljunk Téged. Ámen
Kertész Péterné Horváth Ilona
református lelkész
Kategória: Lelki üzenet
Alkalmaink
csütörtök este 6 óra – Hogyan tovább az új esztendőben?
vasárnap de. 10 óra – Istentisztelet
Gyermekistentisztelet
vasárnap de. 11 óra – Konfirmációi óra
vasárnap du. 4 óra – Ifjűsági óra
Adományainkat az alábbi számlaszámra való utalással tehetjük meg. Isten áldja meg a jókedvű adakozókat!
SZÁMLASZÁM
12011409-00116263-00100004
Raiffeisen Bank
Templomtető
LELKIGONDOZÓI VONAL:
06-30-491-8473
GYÜLEKEZETÜNK LELKÉSZEI
GYÜLEKEZETÜNK YOUTUBE-CSATORNÁJA
GYÜLEKEZETÜNK FACEBOOK-OLDALA
Dicsérjük az Urat!
ISTEN TENYERÉN